Na, tegnap a keresztmezők kenguru koptatta ösvényein elhordtam pár tálcát, korsót, miegymást. Kedvesek voltak az ottaniak, britek, egy norvég, némi osztrák, skót, egy igazi ausztrál, én, a magyar, és a perifériák. No nem jelentéktelenek, csak a cselekvési terület szélén helyezkednek el, az én perspektívámból. Ma megyek megint, ha ma sem baszom el, mehetek holnap is, és így tovább. Kicsit szigorúbb, mint az Élet, persze egyszerűbb cél szervezi az apparátust, fogadjuk el, hogy ilyen a természete. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.