Elhallgattam a szuper napot, múlt szerdát, mikor jó erővel a városnak mentem,  sokat vaciláltam, hagytam ellenségem a tétovázást erőt gyűjteni, de, csak hogy utána kettőt ihassak a bőrére. "Geri, 26 éve nem mész be azokon a kibaszott kapukon, azért vagy itt, hogy bemenj." Hát bementem, először a mekibe. Gondoltam kérek németül. De mire odajutottam, elfelejtettem, és angolul szólaltam meg. Hi can i have a latte, a cheesburger and an .. applebag. Még röhögni is elfelejtettem az apfeltaschén, réteghumor, mindegy. Na, de szumma szumátra, bementem a helyekre, okosabb lettem, és még munkám is lett. Félműszakban hordom a kengurút az ösztereknek, csodálatos. Meg holnap megyek pakolni, valami szart, bagóért. Nem mintha ez világmegváltás lenne, de rohadjon meg a tömeg és csatlósai, hogy riogat engem, sakkban tart, röghöz köt, ó nem, civilizált: nem köt, marasztal. Kijöttem, és a negyedik helyen, ahol voltam lett munkám, amivel havi hetven órával százötven-ezer forintot kereshetek. Már jobb mint otthon. De a tömeg marasztalt volna. Mert nagy a tehetetlensége. Komolyan, tényleg inkább kiszállok az űrbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.