Na, mi is történt, mióta. Baszki, majd egy hete már, hogy lófaszt sem írtam. Nyugodalmas egy hét  volt végtére is. Voltam munkakölcsönzőknél, regisztrálgattam, volt, ahol segítettek,pedig bré voltam, volt, ahol nem segítettek, pedig lett volna miben, de összességében minden pozitív, csak nyomni kell a németet, ezerrel. 
Próbálok fényképezgetni, de nem úgy van ám az, a múltkor is elmentem, és hiába kavirnyáltam két órát a városban, egyszer nem kívánkozott ki a gép a táskából. Pedig olyan szuper ez a fotókamera, akárhogyan is fogjam meg, érzem, hogy anno valaki kurvára tudta, hogy mit csinál.

Fasz vagyok, elfelejtem, hogy pont az a lényeg, hogy folytonosságot produkáljak ebben a kurva blogban, fegyelmezetten, rendszeresen írjak. Ez nem valami önegrecíroztatás, csak a céljaimhoz vezető út egy fontos lépése. Meg kell találnom a narratívámat, és le kell szarnom, hogy éppen van-e kedvem közölni, megnyilatkozni, vagy nincsen, hanem, hogy a folytonosság megvalósítása az, ami valóban visz. Szegény sasz.b.hu -t is hanyagolom, nem néz a poéta sem a papír tükrébe, pedig a szív ugyanúgy ver. 
De legalább a város szuper.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.